Utolsó blog bejegyzésemhez érkeztem, amit már Washingtonból írok. Holnapra, vagyis otthoni idő szerint csütörtök délelőttre visszatérünk kis hazánkba. Bizonyára hazaérve sokan megkérdezik majd, hogy milyen volt, megérte-e, visszajönnénk-e, és hasonlók. Ilyenkor nehéz a dolgokat a helyére tenni, hisz minden újra visszarázódik a fél évvel ezelőtti állapotba és csak bizonyos ülepedési idő eltelte után válik nyilvánvalóvá, hogy mi az, ami miatt tényleg jó volt, és mi az, amit a fenébe kívántunk. Egy dolgot biztosan tudok. Család lettünk. Egymásra voltunk utalva és egymásról gondoskodtunk, nem nagyon volt külső segítségünk. A sok kaland és élmény, legyen az pozitív akár negatív, eggyé kovácsolt minket.
Tudom továbbá, hogy Amerikával kapcsolatban vegyesek maradnak az érzéseim. Nem is kívánom most mindezen érzéseket itt részletezni. Elég legyen annyi általános tapasztalat, hogy a külföldiekkel való kapcsolatunk nagy általánosságban más volt, mint az amerikaiakkal. Nehéz megfogni és szavakba önteni, de az olasz, román, ír, brit, latin amerikai stb. emberekkel való érintkezéseinkben mintha több tartalom, közelség, általános emberi értékek lettek volna. Hangsúlyoznám a nagy általánosságot, hisz kivételek mindig vannak. Bendegúz például a mai nap Abraham Lincoln ezüstérmet kapott az amerikai szomszédunktól, aki egyébként számos hasznos tanáccsal látott el minket kinttartózkodásunk allatt és én mellesleg nagyon jókat is beszélgettem vele. Hozzá kell tenni, hogy ő nem Floridában nőtt fel. És ha már a helyről beszélünk, Floridából egy jó időre elég, és ha soha többet nem kell ide visszajönnöm, sem fogom bánni.
Zárásként a teljesség igénye nélkül összefoglalnám, mivel is lettünk kicsit többek az elmúlt fél év alatt.
Bendus (nála meglehetősen hosszú lenne a lista…):
· Kimondta első legfontosabb szavait, mint anya, apa és szesze, ami a szeretlek baba nyelven.
· Látta az óceánt, és amikor csak olyan volt a széljárás, homokot szórhatott édesanyja szemébe.
· Bármikor medencézhetett, amikor csak kedve tartotta.
· Hosszú lázas betegség után kidobta a taccsot és ezen ő maga is annyira meglepődött, hogy hosszú percekig krokodilkönnyeket hullajtott.
· Mindenféle nációjú és színű gyerekkel játszhatott anélkül, hogy akár egy szavukat is értené.
· Háromszor költözött be ugyanabba az apartmanba.
Lajlus:
· Hosszú hónapokat töltött el külföldön anyuci főztje nélkül (amiből következik a következő bajusz).
· Naponta főzött, és finomságokkal kényeztette urát és fiát.
· Mert előttem angolul beszélni.
· Háromszor költözött be ugyanabba az apartmanba.
Jómagam:
· Külföldön töltöttem el huzamosabb időt, ezúttal nem egyedül.
· Újfent ráébredtem, hogy milyen baromi jó érzés európainak lenni.
· Oh igen, és természetesen háromszor költöztem be ugyanabba az apartmanba.
Köszönjük, hogy követtetek/olvastatok minket! Otthon találkozunk!
