Egy évvel ismét öregebbek lettünk, vagy mondhatnánk érettebbek, bár ez utóbbi két ilyen lökött esetében kevésbé hihető. Lajluska 15-én, jómagam 20-án ünnepeltük születésnapunkat. Mindketten egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk, hisz Lajlus immáron 3 évtizede látta meg a napvilágot, én pedig a Krisztusi korba léptem. Lajlus kissé kesereg a kora felől, hiába próbáltam vigasztalni, hogy amíg jól tartja magát, nem nézek fiatalabb után. Erre aztán annyira belelkesült, hogy eltervezte, hetente kétszer futni megy a szomszéd villa negyedbe. Tegnapelőtt aztán neki is zuhant, mint süket az ólajtónak, és amíg mi Bendussal sétálgattunk, addig ő rákvörösre szenvedte magát másfél kilométertől (Lajlus korrektúrázta: 1,8 km).

A szülinapi partyk visszafogottak voltak, semmi komoly kilengés, virágcsokor, egy kis sörözés és sütizés. A sörrel mondjuk meggyűlt a bajom, merthogy először személyi okmány nélkül indultam el a boltba és ezek a túlbuzgó pénztárosok nem hitték el, hogy betöltöttem a 21-et (ez itt a korhatár). Kínomban csak röhögni tudtam és elfogadni ezt a kedves bókot. Ami a sütit illeti, 33 M&M’s-es sütit (cookie) kaptamJ

Az utóbbi napokban újabb barátokra tettünk szert (leginkább Lajlus), akik többnyire gyerekes anyukák a játszótérről, mindenféle nemzetiségűek, van köztük román-olasz (ez egynek számít), mexikói. Így talán Lajlusnak is könnyebb velük angolul szót érteni, mert az amerikai amerikai ritmushoz még nincs hozzászokva. A legutóbb is ügyesen próbálkozott a szomszéd nénivel, bár öngólt lőtt, amikor is az egyszerű milyen szép időnk van ma helyett a lencselevesbe készítendő rántás elkészítési módját kezdte el ecsetelni. És ha már a barátokról van szó, van itt egy mókus is, akiről érdemes említést tenni. Sokáig csak kerülgetett minket, a nyitott ajtó előtt, mint valami árny suhant el a frászt hozva ránk. Most hogy sütit is kap, már lencsevégre is tudtuk kapni.