Röviden bejelentkezünk, és üzenjük az otthoniaknak, hogy minden rendben és nyugodt harmóniában telnek napjaink. Olykor-olykor az időjárás is kegyes hozzánk (ami azt jelenti, hogy nem fulladunk meg a párától avagy ázunk bőrig) és ilyenkor szabadidős tevékenységekkel fárasztjuk a gyereket. Szükség is van rá, mert felesleges energiáit máskülönben anyja harapdálásával vagy építőkockái dobálásával próbálja levezetni. Előbbi persze még vicces is. Nekem.
Szóval visszük a Bendust a játszótérre meg a medencébe, a különféle állatok meg csak gyűlnek körénk. Néha olyan érzésem van, hogy a kekszünket a helyi macska és mókus kolónia zabálja fel Bendusnak köszönhetően. A vízpartokon a kis gyíkocskák mellett egyre gyakoribbak a leguánok, és köszönhetően nekik Lajlus „mely állatoktól leszek libabőrös” ingerküszöbe kissé magasabbra helyeződött.
Bendus egyébként sikeresen kezeli a helyi állatvilággal való olykor kellemetlen konfrontációt. Két hete a tengerparton haltetűk csipkedték agyon (medúza szerű csípések) és mivel egyikünknek sem kellett ott helyben pisilni, így maradt a félórás hazaút és sírás a buszon az ecetes kezelésig. Legutóbb meg tűzhangyák jelezték neki, hogy rossz helyre lépett…
Képek itt:
https://picasaweb.google.com/101390656418053462378/Medencezes?authkey=Gv1sRgCKSmp67-k7nYdg#
Néhány hetünk van csak hátra, így már számolgatjuk, hogy mit mikor kivel csinálunk. Jövő hét végére egy hortobágyi húsos palacsintás vacsorát rittyentünk össze az olasz és román ismerőseinknek. És lassan a házban élő néhány szomszédot is megvendégeljük egy kis igazi magyaros gulyáslevesre. Közben már óvatosabban töltjük meg a hűtőt és az ordenáré nagy kiszerelésű kajákból orientálódunk a kérjünk egy kis sót a szomszédtól irányba.
