Utolsó itt töltött napjainkat a csomagolás és takarítás kaotikus zűrében még egy kis kiruccanással spékeltük meg, erről írok most egy rövid összegzést.
Először is, Nápolyban jártunk anélkül, hogy olasz földre tettük volna a lábunkat. A lehetőségek országában még ez is lehetséges. Florida nyugati partvidékén található ez az egyébként hangulatos kisváros, ahova az alligátor folyosó (alligator alley) elnevezésű autópályán jutottunk el. Nem véletlenül hívják így, az Everglades Nemzeti Parkon vezet keresztül és a vele párhuzamosan futó vizes árokban (ahol egyébként Terence Hill hasított propelleres hajójával az és megint dühbe jövünk c. filmben) még aligátorokat is látni. Hogy miért Nápoly, és hogy mi köze az olaszoknak az egészhez, sajnos nem sikerült kiderítenünk.
Egy éjszakát töltöttünk el Fort Myers tengerpartján, ahol végre egy igazi tengeres naplementét is láttunk. Nem akarom az otthoniak zsebében nyitogatni a bicskát a panaszkodásommal, de itt a keleti parton ahol élünk, a tengerbe beleolvadó naplemente sajnos nem túl gyakori. Fort Myers-hez köthető még a Thomas Edison ház, ahol éppenséggel vehettünk volna holmi villanykörte replikákat, de minek, ha nem energiatakarékos. Itt található továbbá az USA legnagyobb banyan fája, amiből egyébként jó néhányat megcsodálhattunk már eddig is. Érdekessége, hogy a gyökereit az alsó ágairól ereszti le, amik aztán a földbe gyökerezve támasztják meg a törzsét.
Óriási show volt a Miami Seaquarium, ahol delfinek, fókák és egy ÓRIÁSI kardszárnyú delfin szórakoztattak minket. És igen, ahogy a filmekben, tényleg nem érdekli őket, milyen drága a kamera a kezedben. Ha közel vagy a korláthoz, bizony rendesen beterítenek vízzel.
Képek:
https://picasaweb.google.com/101390656418053462378/Naples?authkey=Gv1sRgCNWrt8Ob3PGxKA#
Holnap őrület: pakolás, csomagolás és kiköltözés. Napok kérdése és otthon vagyunk…
